- Első lépés: webalkalmazás magában, egyszerűen csak megy, könnyed és gyors, mellesleg ez az emberek túlnyomó részének meg is felel
- Második lépés: valami egyszerű project dependency, mondjuk egy Foo osztály statikus metódusát meghívni jsp-ből. Ez is megy, a Foo módosulásaira újradeployol az eclipse, frankó.
- Harmadik lépés: legyenek a utility projectben a jar-ok. Atomkatasztrófa. Hol a classpath-szal lesz baj, hol a deploymenttel.
Elég kiábrándító :( Na mondjuk olyan is a fejlesztési processzünk, hogy az embernek lenne kedve elmenni messzire birkákat legeltetni. Ant, vár, ant mégegyszer máshol, megint vár, aztán tomi újraindít mert nem sikerült felnyalnia a friss jarokat, megint vár, aztán böngészővel vakarászik mert persze állapotfüggő az egész.
- Alternatív harmadik lépés (gányolás szerintem), átmásolom a WEB-INF/lib könyvtába a utility project jar filejait. Ilyenkor megyeget a dolog az utolsó manuális lépés kivételével persze.
