A komplexítás nekem nem haverom. Mindenfajta komplexításnak ára van és ha nem ad értéket, akkor kifejezetten rühellem. De még ha értéket ad is, sokkal jobban szeretném azt az akármilyen értéket a lehető legkisebb komplexitással.
Viszont a kód komplexítása szép a teremtője szemében, vagy akinek a nagyságát kifejezi. Konkrétan erre gondolok: Steve Talbott írta a Devices of the soul című könyvében egy olyan délamerikai törzsről, amelyik az 1950-es évekig a világ többi részétől elszigetelten élt. Kicsit agresszív nép, az első néhány évben senki nem élte túl a kapcsolatfelvételt velük, aztán sikerült velük békés kapcsolatot nyitni és "civilizálni" őket. Ez persze hatalmas változásokat hozott a népcsoport életében, például a köpőcsőről átszoktak a puska használatára. A szerző kiemeli, hogy mennyire rossz választás volt ez, ugyanis a puska ezen az éghajlaton hamar rozsdásodik, nehéz és költséges a lőszer beszerzése, a zajával elijeszt minden esetleges zsákmányt és az esőerdőben egyébként se lehet messzebb látni, mint amennyire a köpőcső elvisz. A benszülöttek azzal magyarázták a választásukat, hogy a puskának "olyan szép a hangja".
További ajánlott olvasmány Sean Hastings God Wants You Dead című irása - egyik kedvenc olvasmányom, ajánlom mindenki figyelmébe. Tulajdonképpen memetikáról szól egész bőven, API dokumentáció az emberi agy operációs rendszeréhez. Legálisan is le lehet torrentezni :-) Érdemelne egy magyar fordítást....
Nagyon gyakran fordul elő az, hogy nem a cél lebeg a fejlesztő/architekt szeme elött, hanem az eszköz: egy böszmenagy tankkal akar odamenni. Tökmindegy, hogy hova, de tankkal, egyszerű önkifejezés céljából. Ezt hívják úgy is, hogy a tisztelt engineeringnek elszállt az agya.
