2013. július 29., hétfő

Két OOM Design Pattern

Van pár dolog, amiért nem szól se a checkstyle, se a findbugs, de egyébként nagyon egyszerű megtalálni és csillió van belőle, legalábbis melóban.

Az egyik az, amikor deklarálsz egy HashMap-et és úgy hívod, hogy cache, vagy odakommentezed, hogy ez egy cache. Ez sajnos nem igazán cache lesz, sajnos nagyon gyakran inkább egy OOM. Tipikusan amikor vagy egy singletonban találod, vagy eleve a "cache" statikus. Ilyenkor általában nem gondol az ember azokra a dolgokra, amik megkülönböztetnek egy igazi cache-t a HashMap-től: weak reference, TTL, méret korlátok, stb.

A másik ilyen tipikus gebasz, amivel találkozni szoktam forráskódban, az az amikor valaki felfertőzi a finalize metódust (amikor ilyet találok, mindig elkezdem keresni hogy erre vajon mi oka lehet) és odakommenteli rá, hogy "destructor". A finalize metódus nem destruktor. Ha nem olvastad a javadoc-ot, akkor erre akkor jössz rá, amikor a finallize metódusba valami lassú műveletet pakolt az elkövető. Szerintem ilyenkor leginkáb a HIV vírushoz hasonlít a hatása, lelassítja annyira a GC-t, hogy ne tudjon takarítani és természetesen OOM lesz a vége.

Ez ilyen könnyű győzelem, amennyiben megengedik hogy kijavítsd.

"Ennyi volt a Design Pattern mára,
fiatalember vigyázzon, rádzsael a paprikára!"