2017. október 20., péntek

Informatika oktatás

István írására egy komment...


Ezt csak összehasonlításként mondanám el, mert a középiskolai szintű oktatást én sem tartom alkalmasnak arra, hogy szoftverfejlesztőket képezzen.
Középiskolába infós szakra jártam, nekünk volt valamiyen tantárgy, ahol elmondták az összes rendezési algoritmust, kereséseket, és pl a backtrack algoritmust, ami rémesen egyszerű, majdnem primitív. Kb 20 perc alatt mondta el a tanár az órán ismétlésekkel együt, utánna mindenkinek kellett egy példafeladatot megoldania a backtrackkel (válaszhatsz labirintus vagy a 8 királynő közül), utánna mindenkinek ment, egymásnak is el tudtuk magyarázni, semmi nehézség.

Évekre meg is feledkeztem az egészről, egész addig amig be nem íratkoztam ELTE progmat esti tagozatára. Progmaton pedig Fóti tanárúr szánt rá az "Bevezetés a programozáshun" elméleti előadásokból egy egész estényit, az egész fejezetnek ez volt a címe, hogy "Backtrack". Absztrakt számrendszerekkel kezdte, aztám a korábban megismert állapotterekre fordította le a témát, majd végül felírta a backtrack csodálatos matematikai definícióját, alig 2 óra alatt. Eközben mindenki szorgosan jegyzetelt, de ráncolt homlokok és a ködös tekintetek mögött látszott, hogy az emberek egyetlen kérdése a témával kapcsolatban egy általános "WTF". Az előadás után néhány embert megkérdeztem, hogy hol vetnék be a backtrack algoritmust. A reakció volt érdekes, mert a legtöbb embernek nem esett le, hogy itt most valami olyat hallottunk, amit bármire is be lehetne vetni, páran mondták csak azt, hogy "hú, azt még nem tudom".

Ha ismered egyébként a "Bevezetés a programozáshól" 1-6 tárgyat, akkor ezen talán nem lepődsz meg. Sok vita tárgya, de azt hiszem a legtöbben egyetértenek abban, hogy a hétköznapi szoftverfejlesztés gyakorlatától távolabb áll, mint a művészettörténelem.

Végeztem még egy pár kisérletet, és egyébként informatikában és algoritmuselméletben nem jártas embereknek (például édesanyámnak) elmagyaráztam az algoritmust, nyilván nem írattam velük ZH-t vagy gyakorló programot, de megkérdeztem, hogy pl milyen feladatra lehetne ezt a módszert bevetni. A magyarázat kb 2 percet vett igénybe, és működött.

Tehát nem kalapácsot adnak a kezünkbe, hanem megtanítanak gondolkozni... Igen, látom hogy kalapács nincs, de gondokodni megtanultunk vajon? Vagy komplkálni tanultunk meg? Vagy az ugyanaz? Vagy csak hisszük, hogy ugyanaz? Vagy most mi van?

A gyakorlati téren, már amennyire van gyakorlati oldala az ELTE progmatnak, sokkal kiábrándítóbb tapasztalataim voltak. Például egy C++ zárthelyin a leadáskor kellett megpróbálnom elmagyarázni a tanárnak, hogy mi a unit teszt (a kérdésére, hogy mit lát a képernyőn). Feladta és elmenekült, de itt nem volt vége, a következő tanárnak azt kellett elmagyaráznom, mi a standard input stream. Ezt követően egyetértésben nullásra értékelték a ZH-mat, pedig addig nem mutattam jelét annak, hogy szivesen feldarabolnám a két barmot.

Nem ott és azonnal, de hasonló esetek sora lassan leamortizálta a türelmemet. Munkám nyilván volt már, egyébként nem tudtam volna kipengetni a tandíjat. A pénzt nem sajnálom, de az időmet nagyon.

De egyetértek Istvánnal: ha van rá pénzed, menjél egyetemre. Tanuld meg, felejtsd el! Ez egy jó gyakorlat. Mi mást csinálnál 18-19 évesen? :-)
Hajrá!